Nagyjából minden régiónak, és persze családnak megvan a saját halászlé receptje, amire esküszik.
Annak ellenére, hogy a magyarok egyik nagy kedvence a halászlé, arányában kevesen tudják, hogy miért karácsonyi étel a halászlé. A választ a keresztény hagyományokban kell keresnünk: a keresztények karácsony előtt, a böjt idején már a sötét középkor óta nem fogyasztottak húst, csak zöldségeket, gyümölcsöket, egyszerű tésztákat.
A vallási korlátozások egészen a XX. század derekáig kitartottak, mígnem 1966-ban VI. Pál pápa úgy nem döntött, hogy nincs szükség ennyire szigorú szabályokra, a hívek ehetnek húst is.
A magyar néprajzi irodalom szerint a halászlé azonos a hosszú lére eresztett halpaprikással.
1871-ben jelent meg Szegeden Rézi néni szakácskönyve, amelyben megtalálhatjuk a „Halpaprikás halászosan” nevű étel elkészítési módját.
A tradicionális hazai halászlé a természetes magyar édesvizekben előforduló halfajokból készül, ám a kategórián belül gyakorlatilag bármilyen kisebb vagy nagyobb testű halból elkészíthetjük. A legkedveltebb halászlé alapanyagok a ponty és a harcsa.
Mi a különbség a szegedi halászlé és a bajai halászlé között?
A két magyar halászlé recept között két markáns különbség van: a szegedi halászlé alaplé felhasználásával készül (tiszai halászlé), míg a bajai halászlé készítése során minden mehet egyszerre a fazékba (dunai halászlé).
Emellett a bajai halászlé tésztával készül – ennek a megítélése megosztó, ugyanis egyes országrészekben alapvető, hogy tészta van a halászlében, máshol viszont a magyarok szerint sem illik a hallevesbe a tészta.
Mindemellett azt is ki kell emelnünk, hogy habár a halászlé nagyszerű ünnepi eledel, azt az év más évszakaiban is nyugodtan készíthetjük!